Jogszabályi háttér
Az ivóvíz ellátás és a szennyvízelvezetés - tisztítás a hatósági áras szolgáltatások körébe tartozik. A hatósági árakról az 1990. évi LXXXVII. törvény - az árak megállapításáról - rendelkezik, s egyben kimondja, hogy az árhatóság a települési önkormányzat képviselő testülete. A hatósági ár megállapítása a szolgáltató kérelmére rendeletben történik, s a megállapított díjat az árhatóság a helyben szokásos módon - a sajtó útján - teszi közzé. A hatósági árak a társaság működési területén egységesek. Az egységes díjtól történő eltérésről a helyi árhatóság dönthet, ebben az esetben a különbözetet a települési önkormányzat és a szolgáltató egymás között számolják el. Eltérés a lakossági és az ipari - közületi díjak között van; a lakosság javára. Ha a települési önkormányzat a kiemelkedően magas ráfordítások ellentételezésére az állami költségvetésből támogatást kap, azzal a lakossági díjakat csökkenteni kell. Az alkalmazható árak mellett a települési önkormányzat képviselő testülete az áralkalmazási feltételeket is megállapítja, így például azt, mely fogyasztók minősülnek lakossági, illetve közületi fogyasztónak. Amennyiben az árváltozás időpontja nem esik egybe a vízmérő leolvasással, a fogyasztást arányosítással kell megállapítani az árváltozás előtti és utáni időszakra. Külön fejezet foglalkozik a szabálysértésekkel.
Szabálysértésnek minősül:
- az ingatlan közcélú hálózatba, a Rendelet előírásainak megszegésével történő bekötése, továbbá
- a csapadékvizet a szennyvízelvezetőbe juttatni, vagy
- a szolgáltató hozzájárulása nélkül szennyvizet a szennyvízelvezetőbe juttatni.
A rendelet melléklete tartalmazza az egyes fogyasztások átalány normáit. Az önkormányzati rendeletek gyűjteménye a központi ügyfélszolgálaton, a helyi rendelet a kihelyezett és alközponti ügyfélszolgálatokon megtekinthető.
Díjrendszer
2003. január 1-tol a társaság működési területén kéttényezős díjrendszer van érvényben, melynek bevezetését a folyamatos rendelkezésre állás miatti magas állandó költségek, és az igazságos teherviselés elve indokolják.
Alapdíj
Az ivóvíz szolgáltatás és a szennyvízelvezetés-tisztítás rendelkezésre állásért alapdíjat kell fizetni. Az alapdíjat a rendelkezésre állással arányosan, a beépített, illetve beépíthető vízmérő méretétől függő összegben kell megállapítani. Társasházakban az alapdíj megállapításánál lakásonként egy vízmérő, illetve vízvételi hely vehető figyelembe. Az alapdíjat a közszolgáltatási, illetve mellékszolgáltatási jogviszony fennállása alatt egész hónapra kell felszámítani. Ha a jogviszony megszűnése illetve keletkezése hóközben következik be, az alapdíj fizetési kötelezettség azt a fogyasztót terheli, akivel a jogviszony a hónap 15. napján fennállt.
Az alapdíj alkalmazás szabályai:
Az alapdíj megfizetése szempontjából vízvételi helynek minősül különösen a többlakásos, több fogyasztási hellyel rendelkező ingatlanokban lévő lakás, üzlet, iroda, garázs, közös helyiség abban az esetben is, amennyiben
- mellékvízmérővel nincs ellátva,
- mellékvízmérővel el van látva, de mellékszolgáltatási szerződéssel nem rendelkezik.
A közös helyiségekben (pl. szeméttároló, szárító, kerékpár tároló, stb.) lévő kifolyók nem minősülnek vízvételi helynek, ha tartósan, illetve véglegesen lezárásra, megszüntetésre kerülnek.
A vízvételi helyek adatainak számlázás alapjául szolgáló felhasználásában a közszolgáltatási szerződés az irányadó.
A szokásos fogyasztás és a tűzoltásra használt víz mérésére alkalmas, kombinált mérők alkalmazása esetén az ivóvíz alapdíjat a nagyobb vízmérő mérete, a szennyvízelvezetési alapdíjat a kisebb vízmérő mérete alapján kell meghatározni. Ha a valós használat a szokásostól eltér, az alapdíj megállapítás feltételeit külön megállapodásba kell foglalni, megállapodás hiányában a számítás módjáról a fogyasztót tájékoztatni kell. A megállapodás, tájékoztatás a közszolgáltatási szerződés mellékletét képezi.
Azon vízmérővel ellátott vízvételi, vízátadási helyek, ahonnan az átvett ivóvíz továbbításra kerül vízmérővel ellátott, illetve vízvételi helynek minősülő fogyasztókhoz (pl. hőközpontok) a vízfogyasztást, illetve átadást ténylegesen mérő vízmérő méretéhez tartozó alapdíj helyett a legkisebb ivóvíz alapdíjtétel, és - csatornabekötéstől függően - a legkisebb szennyvízelvezetési alapdíjtétel számítható fel.
Változó díj
A szolgáltatott ivóvíz, az elvezetett szennyvíz mennyisége után változó díjat kell fizetni.
Környezetterhelési díj
A vízi közszolgáltatással összefüggésben alkalmazandó környezetterhelési díj -KTD - két típusa
- a vízterhelési díj, VTD, és
- a talajterhelési díj, TTD, melyet a helyi önkormányzat részére kell megfizetni, mértéke többszöröse a vízterhelési díjnak
A vízterhelési díj - VTD - mint az ökoadó egyik fajtája, a környezeti állapot javulását szolgálja. A 2004. január 01.-től hatályos szabályok értelmében a szolgáltató köteles a vízterhelési díjat a költségvetésbe befizetni, és a fogyasztókra áthárítani. A szolgáltatást igénybe vevőkre történő áthárítás módját a közüzemi csatornahálózatot működtető, közszolgáltatást végző az illetékes árhatóság egyetértésével határozza meg. A törvény értelmében a szolgáltatás árán felül a terhelés arányában áthárítandó vízterhelési díjat a közcsatornába kibocsátott szennyvíz mennyisége alapján kell meghatározni. Díjszámítás: A vízterhelési díj nem része a csatornadíjnak, ezért a víz- és csatornadíj számlán áron felüli tételként, önálló soron kerül feltüntetésre.
A számlázás alapjául szolgál:
- a közcsatornába bocsátott számlázott szennyvíz mennyisége,
- a hitelesen mért szennyvíz mennyiség,
- mérés hiányában a csatornaműbe bekötött ingatlan vízmérő óráján mért, felhasznált teljes vízmennyiség - helyi rendeletek, jogszabályok által meghatározott csökkenttő tételekkel redukált vízmennyiség,
- a beszállított települési folyékony hulladék mennyisége.